2009. november 30., hétfő

Hidegrázás

"Cejjetek zenet halcsizni!" - by a member on szmájlis...

2009. november 26., csütörtök

Könnyű zsákmány

(egyik szobából másikba átkiabálós párbeszéd szigorúan felkiáltójelekkel)

- Tomiii! Itt hagytad a zsemléd!
- Tudom!
- Ha nem jössz érte, megeszem!
- Egyed!
- Oké! Köszi, hogy csináltál nekem egy zsemlét!

2009. november 21., szombat

Rosszkutya

A kutyáink ámokfutásba kezdtek.

2009. november 20., péntek

Hini

Tegnap óta úgy érzem magam, mint akit beoltottak. Vajon miért. :P (Persze anya először: csinálj, amit akarsz - aztán meg: nem lehetne visszamondani? hábocs már akkor késő volt, amikor utóbbit kitalálta.)

De vicces volt, mert Szandi megkérdőjelezte, hogy miért mindig bal kézbe adják, meg onnan is vesznek vért, meg ilyesmi, úgyhogy dokinéni megunta, és beledöfte a tűt a jobb karjába, én meg mondtam, hogy nekem a bal az tökéletes lesz. Szóóóval hallom, hogy hopsz, egy kicsit vérzik. Hopsz. Előfordul ugye, nem is emlékszem olyanra, hogy valaha is normálisan beoltottak volna. Aztán kint álldogálva vártuk a többieket (mert minek is mentünk volna vissza órára), és akkor egy kicsit megszédültem, olyan kis poénos volt, ahogy pixelhibás lett a kép, és bizonyos foltokat nem láttam. Meg egy kicsit úgy eltávolodtak a hangok. Node nem ijedtem meg (csak egy egészen picit), és mondtam, hogy én akkor most egy kicsit leülök. Többiek utána kérdezték, hogy jól vagyok-e, mert egy kicsit sápadt vagyok.

Tesi előtt meg próbáltam megtalálni a pulzusomat. Rájöttem, hogy nincs. Eldöntöttem, hogy nekem nincs is rá szükségem, úgyhogy nem hiányzik.



Ma vokálon hatan voltunk. Ivcsivel együtt heten. Ivcsi megkérdezte, hogy "lányok, szerintetek elijesztették a fiúk az újakat?" Én meg mondtam, hogy "egyértelműen igen." Erre meg ő, hogy "Szerintem viszont nem." Erre én meg "akkor miért engem tetszik kérdezni, ha tök mindegy, hogy mit mondok?"

2009. november 18., szerda

Verseny

Sok készülés + borzalmas feladatsor = ritka rossz megoldások

2009. november 14., szombat

Új elméletem van a világvégéről

ÉN fogom elpusztítani a világot, még mielőtt valaki megelőzne. Muhháháhá! (mert az ördögi kacaj az fontos)

Anyunak volt egy rendkívül érdekes telefonbeszélgetése. Itthon van ugye, csörög a telefon:
"Halló! Igen, már ott vagyok. Nézzél szét egy kicsit!"

Tegnap meg megdőlt a ledőlő dominók rekordja (megint), de azért közben a kihívások alatt megfordult a fejemben, hogy mekkora genyaság két embert kiválasztani rájuk. Mert aztán meg jön, hogy "miattad nem lett meg a világrekord"... Én egyébként egészen jó szurkolási módszert folytattam, az első három kihívásnál azért szurkoltam, hogy ne legyen meg (mert nehogy már megcáfolják péntek tizenharmadikát), és nem is lett, aztán a negyediknél azért, hogy csinálják meg (mivel az egyik kiválasztott az magyar volt), de utána a dominók ne dőljenek le (és azért elég sok állva is maradt). Aztán persze meglett a világrekord, első reakcióm "óóóóó", aztán gyorsan észbe kaptam, és lelkes "hurráhurrá" morgást hallattam. Lehet, hogy kicsit rosszindulatú vagyok.

2009. november 12., csütörtök

Filmkritika

Indexen a 2012 c. film két hosszú kritikáját elolvasva a kommentekben volt a legtalálóbb kritika. :)

"a filmben mindenki megdöglik
a film tehát tökéletes"

2009. november 7., szombat

Maszat

Csak mert most olyan blogolós napom van...

Maszat szökdellni kezdett a ketrecében, mint ahogy szokott, amikor akar valamit (éhes, szomjas), és elkezdem kérdezgetni, hogy mit is szeretne (mert a kommunikáció az mindig célravezető). "Rakjalak ki egy kicsit a ketrecből?" Megrázza a fejét (de tényleg). "Adjak vizet? - Nem, van vized." De azért megint megrázza a fejét, tovább ugrál. "Adjak kaját? Nem értem." Erre odaszökdel a tányérjához, még meg is böki, holott van benne kaja. Korábban viszont adtam neki répát, nyilvánvalóan azt akar még. "Nincs több répa, és más kajád sincs. Edd meg ezt, és ne válogass!" felkiáltással rakok még a tányérjába a nyúlkajából, mire nem megsértődött? Visszavonult a sarokba (ami a kicsi ketrecénél némileg szubjektíven értelmezhető), és utána már nem is mozdult.

De egyébként nyilvánvalóan én látok bele túl sokat a dologba, mert hogyan is lehetne lehetséges, hogy egy nyuszival megértsük egymást? (Szóval szerintem Maszat igenis egy zseniális nyúl, és sokkal értelmesebb, mint például a kutya. :D)

Alice néninél

Nno, meglátogattuk Alice nénit, hogy átvegyünk a versenyre két könyvet. Kaptunk teát, kekszet meg tökmagot. :) (a kaja az ugye fontos)

Vikinek meg ugye kölcsönadtam a jegyzeteimet, bár (már korábban) mondtam, hogy úgy sem fogja tudni követni, mert az egyetlen, aki képes rá, az én vagyok. Meg néha én sem, de ez titok. :P Alice néni erre megjegyezte, hogy én olyan vagyok, aki a füzetben lévő egy sorba hármat ír. Pedig igazából csak kettőt, és azt is csak a Bolond Istókos jegyzetemnél. Nodeno, helytakarékos vagyok, kétségtelen. Ezért is vannak magamnak hagyott üzenetek (tudom, kicsit betegnek hangzik, mert az is) a füzeteimben... Pl. a kémiából pótlásnak hagytam ki helyet, aztán meg 3 sor üres maradt, és odaírtam magamnak, hogy "Legközelebb ne pocsékolj!. Ebből kiindulva a töri és irodalom füzetben már nem hagytam ki helyet, hanem utólag van odaírva, hogy PÓTLÁS - PÓTLÁS VÉGE. Csak hogy ne miattam vágják ki az esőerdőket, nyilván.

Esőerdőkről jut eszembe, a Hasznos hód nevű találmányom rajzra lassan minden részében kész van, és terveztem, hogy valami képi anyagot felrakok belőle. Milyen kár, hogy nincs szkennerünk. :P

Egyébként tök jó dolog Alice nénivel sztorizgatni. :)

2009. november 6., péntek

Egypár mondat

Ha már nálam van a mobilnet, gondoltam bökök ide egy kicsit. :P

Mégpedig aztatot, hogy igenis fájt, amikor a könyvtáras néni tegnapelőttelőttelőtt azt hitte rólam, hogy nyolcadikos vagyok, holott kibökte a szemét, hogy 10.-es kémia, 9-10.-es ének, 11.-es irodalom, egy 9.-es és egy 10.-es föci, enterprise 4 angol (tehát 1. nyelv) és colores 3 spanyol (tehát 2. nyelv) könyveket vettem ki (mivelhogy éppen akkor vittem vissza egy könyvet, tehát meg volt nyitva a kivett könyvek listája ottan az óra előtt). De azért arra a kérdésére, hogy "ugye nyolcadikos vagy?" inkább csak rámosolyogtam, és megjegyeztem, hogy "hát, majdnem."