Táptidápp

El sem hiszem, hogy már megint hetekig nem írtam... Pedig azt hittem, megírtam, hogy Rét Ferin ezüstérmesek lettünk, de úgy tűnik, csak gondolatban fogalmaztam meg. :P

Feriről annyit, hogy továbbjutottunk a megyei fordulóra, és én, mint okos ember, elvállaltam, hogy átnézem a nyári meg téli olimpiát is, mert az elég vacakul ment a versenyen. Tekintve, hogy én tanulom az ökölvívókat is, és azon kívül már csak a Mob, meg Noob tagok vannak, amiket Panka tanul, enyém a verseny 2/3 része. Na, amúgy nem teljesen, mert többiek is tanulgatják, meg én is csak tanulgatom, de azért tényleg durva.

Abbahagytam a tycoonozást, most ráálltam a fekete özvegyre. Persze a statisztikám nem lett 100%-os, hiába húztam fel 400-ra a nyertet (ugyanis kettőt vesztettem), úgyhogy print screen, aztán töröltem a statisztikát. Most húzom megint felfelé, természetesen ezúttal 100 %-os teljesítménnyel, cél a 400. :P

Tmneztem is egy kicsit, a 3 gb netből már 2 lement, úgyhogy azt hanyagolom hó végéig, mert az életvitel házihoz sajnos szülség van rá...

Lefrissítettem a személyes honlapomat, szentem tök jó lett az új dizájn. Ha valaki véletlenségből tudná a címét, és ebben a pillanatban elszaladna megnézni, mit alkottam, nem, az nem egy plüss szamár a logón, hanem Rotyi, a hipertápos gyilkos mutáns hegyiszamár (kopirájt).

Rövid összefoglalóm után ugye a mai napról is illik írni valamit. :D 2 nyelvtanunk is volt (egyet pótoltunk), úgyhogy egyiken sem csináltunk semmi érdekfeszítőt. Egy teszt alapján kiderült, hogy egyértelműen auditív vagyok, azaz hang alapján tanulok. A legkevésbé a csendes jött ki, lehet, köze van ahhoz, hogy a tévé előtt szeretek matekházit írni (amiért persze az unatkozó, villanyszámlamiattaggódó vagy zártajtótkövetelő emberek cseszegetnek is :D).

Infón felmérés. Miközben csináltam, segítettem itt-ott a szomszédjaim környékén, mikor úgy tűnt, Proci bá' nem figyel, aztán egyszer odajött, megkocogtatta a vállam, meglengette előttem a mutatóujját, és azt mondta: "Remélem értetted." Aztán továbbállt.

Törin kistanár volt. Na, az valami duuuurva óra volt... Eleve mikor jelentettem (én vagyok a hetes, bár ha minden igaz, idén nem leszek harmadszor) úgy nézett rám, mint egy földönkívülire, de mikor indultam leülni, szerencsére nem Kati nénis módszerrel foglalt helyet, hanem el tudtam slisszani a széke mögött, hogy megcélozzam a helyemet. De szegényke olyan furcsán mozgott, hogy nem lehetett nem kinevetni. Mikor írt a táblára, szó szerint megmarkolta a krétát, behajolt féloldalasan a táblához (akkora mint a normális töritanárunk, szal magasabb a táblánál), bal kezét kicsavarta egy tollal, és firkálgatott. Ő sem tudta, miről magyaráz, mi sem, persze akkor röhögtünk a legjobban, mikor a tanár kijavította a hátsó padból, hogy rosszul írt fel egy nevet.

Valamit firkáltunk a füzetbe, valamit írkált a táblára, laza óra volt. A kistanárnak még a szeme sem állt jól, olyan tágra nyitotta a szemét, mintha kiskorában tikkelt volna. Összegörnyedve járkált, mint aki inkább ott sem lenne (ezt foghatjuk az el nem csituló röhögcsélésre), de mikor egy magas ember megpróbálja kicsire összehúzni magát... Valahogy mintha nem sülhetne ki belőle semmi jó.

Na, hosszú nap volt, rajz szakkört ellógtuk Pankával, mert Buksi fájni kezdett, aztán most itthon vagyok, és még szórakozgatok a honlapommal. Meg kéne írni az életvitel házit, de nincs kedvem... :P Még hetven-akárhány nap van hátra a suliból, talán 77, vagy ilyesmi. Rét Feri megyei fordulója csütörtökön, Valentin napon, nem megyünk iskolába. Király 8)