Mi persze Vikivel, mint főlusták semmit nem csináltunk, erre elkezdtek ketten felváltva cseszegetni, én meg mondtam, hogy akkor megyek haza, cseszegetni otthon is tudnak. :) Aztán persze rendkívüli erőfeszítéssel én kentem meg a juhtúrós kenyereket, Viki meg fotózott. Fuhh, kemény munka.
Sütöttünk szalonnát (már aki), meg virslit (már aki), aztán kicsit piromániáskodtunk. És amikor elkezdett kialudni a tűz, akkor dobáltunk rá még egy utolsó adag fát. Na, akkor térdeltem rá a nyársra. Aucs. Úgyhogy azt jól lejegeltem, mert jobban égett utána, mint akkor hirtelen, és azóta nem fáj, csak a nyoma maradt meg, nagyon dekoratív.
Egészen korán elhúztunk aludni is, ezért mondom, hogy annyira érdekes dolog nem történt. Nodehát spanyol meg Csopak után ne is várjam, hogy még több dolog történjen... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése