2013. szeptember 3., kedd

Állatkerti látogatás

Mára annyi terv volt, hogy Mátéval kajolunk egyet. :) Imit reggel (akkor van reggel, amikor kelünk, na) felhívta Dezső, hogy mizujság van, Pesten van, nem-e akarunk valami közös programot. Hát akkor jöjjön ő is ebédelni, aztán meg nézzünk el az állatkertbe. Az útvonalterv tehát az volt, hogy a Kálvin téren összeszedjük Dezsőt, aztán visszavillamosozunk, és a vásárcsarnokban eszünk (eddig működött is a dolog, bár mi valami borzasztó, pizzának indult ipari hulladékot fogyasztottunk Imivel - bevallom őszintén, nem voltam tekintettel az afrikai éhezőkre, és egy jó részét kidobtam), majd onnan villamos + egyes metróval az állatkerthez.

Én persze nem jegyeztem meg, hogy hol kell átszállnunk majd az állatkert felé, úgyhogy visszafelé megint leszálltunk a Kálvin téren. Itt, mint megtudtuk, nem jár az egyes metró, úgyhogy a hármassal elmetrózgattunk a Deákig (ahelyett, hogy ugyanezt a távot még a villamossal tettük volna meg 8) ), ahol is átszálltunk az egyesre, és békésen megérkeztünk a Széchenyi fürdőhöz. Láttuk, hogy a vidámpark meg a cirkusz megvan, akkor jó helyen vagyunk, szuper. ^^

Dezsőnek eszébe jutott, hogy kéne vennie vizet, ezért előbb nekivágtunk a nagyvilágnak boltot keresni, merthogy a büfékben nyilván nagyon drága. Abból az indíttatásból, hogy ne sétáljunk körbe-körbe a különféle parkok környékén, egy kis utcácskába tértünk be bolyongani (no meg láttunk egy sparos reklámot is, és reménykedtünk, hogy tartozik hozzá spar is :D ), de a hiperszupermarketek teljes hiányában megkérdeztünk egy nénit, hogy merre kéne mennünk. Mondta, hogy szálljunk fel a 72-es trolira, menjünk vele hármat, ott tuti van bolt. Úgyhogy felszálltunk egy 74-es trolira. Na jó, nem teljesen ok nélkül, mindkettőnek a második megállója az Ajtósi Dürer sor volt, és ugye van ilyen nevű koli, _nem lehet_, hogy a környékére nem építettek semmi használhatót. :D Szóval utazgatás közben igen-igen forgattuk a fejünket, de közel s távol semmi, úgyhogy inkább mentünk vele kettő helyett három megállót. Mint kiderült, valójában ebben a megállóban volt a koli. :D Ott a portás nénitől megtudtuk, hogy ha sétálunk előre és még előrébb, meg még egy kicsit, akkor pont átesünk egy CBA-n. Amúgy tényleg lesétáltunk így még egy trolimegállót, és bele is ütköztünk, vettünk vizet, jeee. Felpattantunk a visszafele trolira, és végre megérkeztünk az állatkertbe. ^^ Persze mint kiderült, nem maradt túl sok időnk nézelődni röpke egy órás kitérőnk után.

Megnéztük az állatkert nyugati(?/a térképen baloldali :P) részét, hogy majd legközelebb a másik felét. :) És az egyik házban volt egy csomóóóó lajhár, akik ki voltak engedve, bár nem piszkáltuk őket, mert kiírták, hogy megharaphatnak (amúgy lehet, hogy pont azért írták ki, hogy ne bökdössük szegénykéket :D ). Nagyon édesek voltak, és láttunk pici lajhárt is. Meg ami még fontos, hogy etettem tevét, bezony. ^^ Nem tevekajával, ami ott ki volt téve, hanem csóró vidéki módon, láttam, hogy nagyon eszegetik a lehullott faleveleket, úgyhogy adtam az egyiknek én is. :) Meg még két másiknak is adtunk Imivel. Persze csak óvatosan, mert iszonyat nagy dögök voltak, és éhesnek tűntek. :D (omnomnom, finom friss kéz O.o)

Jamm, meg volt egy hal, akinek olyan fogkrémreklámmosolya volt... Bár sajna nem lehetett rendesen lefotózni, mert nagyon gyorsan úszkált össze-vissza. Azért itt egy telós kép:



Meg akkor még lajhárpajtiról is egy kép, de csak mert olyan türelmesen ücsörgött ott :D Bár borzasztó rossz helyen volt fényképezés szempontjából, hiába kértem meg, hogy gyorsan üljön át a másik oldalra.


Szóval ez egy jó kis mászkálós napra sikeredett. :)

2013. július 20., szombat

Nyomtatás

Tomi mondta, hogy nyomtassak 8 adásvételit (mert nem tudjuk ugye, hogy kiknek kell rajta szerepelnie, és majd aláírogatja, amíg lelép), úgyhogy beizzítottam a nyomtatót. 3 oldalas nyomtatnivaló, okkés, akkor nyomtassunk először páratlan oldalakat, aztán az első oldal hátára rányomom a másodikat... Perszepersze. :D
Szóval a páratlan oldalakkal még nem is volt gond, egyszer kellett lapot utánpótolni, aztán véletlenül még egyszer a páratlanokat nyomtam be, és hát igen macerás visszatörölni egy nyomtatást. Ez a: töröld már ki, de TÖRÖLD MÁR KI, jó, kihúzlak, te kis... Visszadugva juhéé, törölte a feladatok közül, bizakodva bepakoltam az első oldalakat. Naná, hogy a nyomtató máshogy gondolta, és az elsőre rányomott egy krikszkrakszot, ami nyomokban az első páratlan oldalt tartalmazta.
Noproblem, van még 7 másik, meg még 3 üres mellé, hogy a 8.-nak majd az elejére nyomok egy első oldalt utólag. Szépen beállítottam, hogy nyomtassa a páros oldalt, otthagytam játszani, elsőnél csekkoltam, hogy tényleg ő is úgy gondolja, ahogy én, minden okés.
Egy 5 perc múlva visszanéztem, hogy kifogyott a lapokból. Ööö... Szóval a nyomtató az eddig nyomtatottnál szokta írni, hogy 1/8, 2/8 ... 8/8, és most éppen ott járt, hogy 11/8. Természetesen megint nem akarta kitörölni a nyomtatási feladatot, kihúz-visszadug-juhétörölt. A biztonság kedvéért (hátha a krikszkraksz is bele lett számolva a nyomtatásba) bekattintottam, hogy 2 első oldalt nyomtatok, az elsőt a már amúgyis elcseszettre, és akkor a második meg mehet az üres hátoldalú 2. oldalra. Első tisztességesen kigyött, második is rá lett nyomva, juhé készva... De a nyomtató nem adta fel, ő még nyomtatni akart (3/2), úgyhogy elkaptam a következő lapot, amit be akart húzni, hogy nemadooomnemadooom. Félúton megrekedtünk a harcban. Jóó, nyomtatás törlése, mondom törlése, TÖRÖLD MÁR KI, hagyjuk, kihúztam a lapot, kihúz-visszadug-juhétörölt, nem baj, azért azt az uccsót még rányomta a lapra, amit behajintottam neki próbaképp. Hát most így nem hagytam benne papírt, nehogy éjszaka arra ébredjek, hogy nyomtat.

2013. július 13., szombat

Díj

Kaptam legdrágább legegyetlenebb nővérkémtől blogos díjat, amit sikerült jól elbambulnom, de most akkor kitöltögetem. Igaz, valószínűleg nem fogja elmenteni a kedves net. :P


Szabályok:
1. Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2. Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3. Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4. Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5. Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!

Kérdések:
1. Hogyan látod magad tíz év múlva?
Hmm. Tíz év múlva híres és gazdag leszek, a google-nél fogok dolgozni, vagy valami hasonlóan jó kis cégnél, lesz egy férjecském (mindenki tudja, hogy ki ^^), meg talán már egy-két gyerek, hát sose lehessen aztatot tudni. Kertesházban fogunk lakni, és lesz egy kutyusunk, meg egy cicusunk, meg egy papagájunk, amitől távoltartjuk a cicut.
2. Mi az, amit el szeretnél érni az életedben?
Kb. a fentiek, nem vagyok nagy igényű. :D De azért még szeretnék megtanulni íjászkodni meg hegedülni (amiből lehet, hogy brácsa vagy gordonka lesz, majd még kiderül), ja, és szeretném boldoggá tenni az én drága szerelmemet. :) (Befejezem a nyáladzást, na :F)
3. Milyenek a vásárlási szokásaid?
Boltokat kerülni. Minél messzebbről. Eddig működik.
4. Ha már vásárlás, melyek azok a dolgok, amelyek a vásárlási listádon szerepelnek?
Csokicsokicsoki. Meg kaja. (Boltból mielőbb kijutni, vissza se nézni.) Februárban akartam venni egy netbookot. Ja, vettem is. ^^ Meg tavaly egy kamerát. Hopsza, az is van. Meg még előtte egy gitárt. Pipa. Az a gondom(?) hogyha akarok valamit venni, az általában rövid időn belül meg is szerezhető, és van, és kész, és nincs szükségem semmire. :D Mondjuk néhány jó könyvnek azért örülnék, de még nem találtam meg azokat, amiket felírhatnék egy vásárlási listára.
5. Mit gondolsz a fiú-lány barátság létezéséről?
Szandi szerint létezik, neki van egy fiúöribarija vagy mi, úgyhogy tőlem aztán létezhet is. Nekem olyan igazi barát, aki fiú, nemigen van a környékemen, inkább csak haveri szinten vannak, és néha rettentően tudnak idegesíteni. Mert ők viccesek akarnak lenni, nekem meg sok. SOK. Amikor már nemhogy minden szóból tudnak szóviccet csinálni, de már abból is, amelyik szónál még csak félúton jársz, sőt, már inkább meg se szólalsz, de nem baj, mert ők elszórakoztatják magukat. Uhh... Egyébként jófejek, tényleg, csak nekem nincs hozzájuk idegzetem. Na, ezért nem a barátaim. :D (Kiközösítettem őket, de rossz nekik.)
6. Számodra mi a tökéletesség?
Nehéz kérdés, én sajna ahhoz vagyok szokva, hogy mindenben meg tudjam találni a kivetnivalót. Az élet kemény. Amúgy sem szeretem a tökéletes(nek tűnő) dolgokat, kevesebbnek érzem magam, mert én nem vagyok az. :F
7. Milyen lenne számodra egy tökéletes nap?
Kellenek hozzá a megfelelő emberek, a megfelelő tevékenység és a megfelelő hangulat. Egy boldog nap. :) Tavaszi mégnemannyirameleg-demárnemkapszinstanttorokgyuszit, napsütötte-szellőfútta idővel.
8. Mikor van a szülinapod? :)
Közvetlenül szilveszter és újév után. Az én szülinapomon sosincs suli. ^^
9. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, összhangban van az akkori elképzelésed a felnőttkorodról a mostani tényleges életeddel?
Gyerekkoromban nem igazán tudtam elképzelni magam felnőttként. De gondolom, valamilyen szinten elégedett lennék az eddigi teljesítményemmel.
10. Szerinted a lányok tényleg érzékenyebbek, mint a fiúk?
Tekintettel arra, hogy én kb. mindenkinél érzékenyebb vagyok, és közben meg azért egy kicsit fiús is, hááát nem tudom. A fiúk inkább csak nem mutatják ki, hogy érzékenyek, mert ettől macsók. Ja nem is, ez a filmekben van így. Amúgy meg nem is biztos, hogy nemtől függ, mondják meg a brit tudósok. :F

Mivel már mindenki válaszolt kérdésekre, akiket olvasok (kivéve aki már jó ideje nem írt), ezért most lusta disznó leszek, és nem jelölök senkit, meg kérdéseket se írok. Lázadok, háhh.

2013. június 24., hétfő

Zuhé

Ma utaztam kétéltű  buszon, és lábat mostam a szabadstrandon. Bár utóbbi elég undi volt a sok folyóhordalék miatt. :F

2013. június 8., szombat

Üreshalmaz

Ide szokott felsorolni random ismerősöket, akiket meg lehet hívni a játékba:

2013. március 26., kedd

Ébresztő

Olyan ébresztő van a telefonomon, ami csak akkor áll le, ha tényleg kinyomom, tehát nem mondja azt, hogy 1 percet végigcsörögtem, okés, jóccakát a következő 10 percre, tehát nem adja fel, csörög tovább. :P

Ma reggel így hallom, hogy csörög, juhé, süt már a nap is, nyomnám le, semmi, csörög tovább. Jó, akkor megnézem jobban, ahha, sikerült megint kilépnem az ébresztőből, akkor belépek a programba, kiveszem a pipát az ébresztőtől, semmi, csörög tovább. Visszateszem a pipát, megint kiveszem, hát csak nem hagyja abba. Jó, nem akarom felébreszteni a szobatársaimat, kimegyek a folyosóra a telefonommal... Ott szerencsére még visszhangzik is, na, már biztos felvertem az egész kolit, most mindenki engem fog utálni. :D Csak nem sikerül kikapcsolni az ébresztőmet... Okés, akkor vissza a szobába, tökmindegy... ééés akkor felébredtem. :P 4 percen keresztül csörgött a fejem felett a telefonom úgy, hogy én próbáltam lenyomni álmomban. :P Mondjuk ez némileg megmagyarázta, hogy miért nem sikerült. :D

2013. március 25., hétfő

Imi mákostésztát eszik

Jóól megporcukrozza előtte.

(...)

Imi: kész, a felét bírtam megenni :F
Imi: túúúlééédeeeesleeett :F
Imi: mert ugye van az a szabály
Imi: hogy ami elolvadt az nincs ott
Én: mondja ezt a vegyész

Kis bolond ^^

2013. február 27., szerda

Ügyintézés

Már másfél hónapja, hogy nem tudok belépni telószám-változás miatt a netes bankszámlámhoz a kedves banknál, aminek "szeret" -z az anagrammája, mert úúgy de úúgy szeretem őket. ^^ Szóval ma gondoltam, megint meglátogatom őket, mert ha szerda, akkor bank, és hátha végre sikerül átírniuk a telefonszámomat (így 3. alkalomra :P).

Ééés itt jön a fordulat, merthogy valójában át van írva a telefonszámom általánosan is, meg netbanknál is, fel is olvasta a csávó (akinél amúgy 2. alkalommal is voltam B) tiszta jó ismerősöket szerzek már), hogy igen, az tényleg a mostani. De nekem akkor se jön ki az sms, akkor hívjam fel a telebankot.

Hááát legutóbb mikor telebankot hívogattam, kiderült, hogy nem igazán tudom a telebankos pinkódomat, de mivel az általam használt számsorozatok nagyobbik felét már kipróbáltam a múltkor, így kettő lehetőségem maradt, hogy na még talán azok. Persze sikertelen volt az azonosítás, úgyhogy lepasszoltam őket anyának.

Anya meggyőzte őket, hogy bár nem rendelkezünk a pinkóddal, ők mégis nagyon készségesen segíteni akarnak nekünk, úgyhogy végül is megnézték, hogy mi újság van már azzal a telebankos pinkóddal... Na, és kiderült, hogy miért nem tudom, hogy mi az. :P Mert nincs. :P Anya meglepődött, de lepasszolta a tennivalókat nekem, hogy menjek megint bankolni. Én is meglepődtem, de még pont volt annyi időm, hogy bemenjek, össze is futottam megint ugyanazzal az ügyintézővel. Mondtam neki, hogy mi a baj, és _ő is meglepődött_. Mármint hogy nincs telebankos izém. (De gyorsan intézett nekem embert, hogy csinálhassak. ^^) Ezután teljes joggal kijelenthetem, hogy profi vagyok a szerencsétlenkedésben, mert nem elég, hogy nem küldik ki a tetvesesemest, de még csak be se regisztráltak telebankhoz. Hmm.

Talán holnap.

2013. február 14., csütörtök

Érdekes előadás

Mert a tegnapi nap tanulsága, hogy programozás előadást is lehet jól és érdekesen tartani. ^^ Tehát nem az volt, hogy felolvasott egy diavetítést, hanem tényleg csak ábrákként használta, amik ott voltak, és közben rendesen magyarázott, hogy mikkel fogunk foglalkozni, és teljesen fellelkesültem, hogy gyóó, ez mind tök jó. :D

Közben meg mutatott példaprogramot, ami maga nem volt ugye bonyolult, csak egy faktoriálisszámítás, viszont a lényege az volt, hogy nagy számoknak is ki tudjuk számítani a faktoriálisát, ne csak azt, amit alapból bír a C++ (ami egyébként 12!, kicsit kibővítve pedig 25! :P), hanem a megfelelő tervezéssel elkészített egy programot, ami kiszámolta pl. 10000!-ot is. :D (Jó, ez lehet, hogy csak programozóknak érdekes.)

Aztán amikor már minden működött, akkor mondta, hogy odahívja mondjuk egy bölcsészismerősét, aki megadja, hogy "n = öt". Be is gépelte, na és akkor elkezdte kiírogatni végtelenített ciklusban a program, hogy "Adjon meg természetes számot!", és persze nem állt le. :D:D Erre meg azt mondta, hogy: "Na és ez történik, ha egy bölcsészt ültetünk a gép elé."

Ma meg a funkcionális programozás kezdett el egyre jobban érdekelni, és simán el tudnám képzelni, hogy azzal foglalkozzam. :P

2013. január 10., csütörtök

Támadááás!

Álldogáltam a Keletiben, aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy kegyetlenül éhes vagyok, úgyhogy előkotortam a kis zsömlyémet, hogy elmajszoljam. Erre meg odarepült egy galamb. Mondtam neki, hogy nem adom, enyém, de nem nagyon értett a szóból, csak repkedett körbe, ahogy próbáltam elzavarni. Namondom, ez engem biza el nem tántorít az evéstől, majszoltam tovább, erre nem odagyűltek a többiek is? :O Közeledtek, közeledtek... Trollok voltak! Szóval mikor már egy egész rajnyi galamb körözött körülöttem, és már a kezemből akarták kikapni a szendvicsemet, akkor asszontam, hogy jóvan, csesszétek meg, akkor elrakom, de ebből ma nem esztek! :F Azért még gyanakodva méregettek egy ideig, majd lassacskán elszállingóztak. Persze egy őrszem ott maradt még, hátha...

Szóval többet nem eszem a Keletiben. :D

(Egyébként ötös lett a linalgom! VÍÍÍÍÍ! ^^)

2013. január 9., szerda

Séta az egyetemre

Erre a pár napra nem vettem havi bérletet, mert akárhogy is nézzük, az lenne a legolcsóbb a bérlet/jegyek közül: a heti jegy csak felnőtt kiadásban van, az meg drágább úgy, mint ha vennék egy havi bérletet, napi jegy is hasonló árkategória, havi bérletet minek vegyek 4 és fél napra, úgyhogy most sima tömbjegyem van.

De mivel nem akarom elhasználni a jegyeimet, bliccelni meg nem fogok, mert szétizgulnám magam, hogy a 75748 alkalomból, amikor még bérlettel együtt utaztam, és egyszer sem láttam ellenőrt, pont most 75749.-jére lesz majd egy, aki csak engem akar megbüntetni -, szóval ezért mostanában tök sokat sétálok (hű, de hosszúak ezek a mondatok). Gyúrok a hétvégi korizásra, vagy nem tudom. :D Csak az a gond, hogy a fő cél az lenne, hogy ne másszak körbe Újbudán a fő csomópontokon, hanem a legrövidebb úton érkezzem meg az IK déli épületéhez, viszont eddig még mindig vissza kellett fordulnom és kerülni egy jó nagyot egészen az északi épületig (délről érkeznék amúgy) egy hülye dombocskán futó vasútvonal miatt, ami alatt ahol van autóút, ott nincs járda. :P Vagyis akad járda is egy helyen, viszont ahhoz a megfelelő útra kéne ráfordulnom, lehetőleg 5 perc susnyásban tett bónuszséta nélkül. (susnyás= a fent említett domb, amin egyébként csak fű nő, meg pár ültetett fa, meg volt minimális susnya is undorítóan teleszemetelve, természetesen nem az út, hanem a domb felé, mert akkor "az úgy nem látszik"... csak a vonatról :F)

Szóval a bónuszkörök miatt általában +10-15 percet sétálok a rendkívül egészséges budai levegőn, és mindig muszáj vagyok visszavergődni a villamosvonalakhoz. Na majd holnap. Holnap sikerülni fog.

És már csak egy jegyem hiányzik az indexemből! ^^ Az index pedig egy idióta dolog, és örülünk, hogy a modern világban ezt a teljesen szükségtelen, esőerdőkivágásra kifejlesztett vackot már felváltották az elektronikus rendszerek... Ja, mégsem. Gyerünk, gyerekek, rohangáljatok csak a tanárok után!

A webfejlesztés tanárom pedig megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, hogy azt a sok jegyet miiiind beírattam, és sok sikert (amúgy kéz- és lábtörést :F) kívánt holnapra. :D

2013. január 2., szerda

Víí

Ma én vagyok a legszülinaposabb ^^