Msn

Leona:

kevesebb nevelde, több könyv

szmájliu:

könyv...

Leona:

sok kicsi lap összefűzve, rajta írás ;)

Amikor nem jut eszedbe a Tini Tonik...

Anya: Szoktad kenni az arcod... uborkával?

Kémián

Ha már nem csináltunk semmit, farkasszemet néztem a konnektorral. Ő nyert.

Uff

Ilyen szar kopaszavatóra a fene se számított. Crappy, crappy, crappy.

Legalább ez felvidított... :P

http://www.elbot.com/cgi-bin/elbot.cgi

Kritika

Kaptam egy remek kritikát alábbi versemre. Kicsit ovis a rímek miatt. Mmm... Ovis, mert rímel? Ezt sem mondta még nekem senki. :P

Érvelés, avagy a meggyőzés erejével

Kedves, drága jó barátom,

Rossz a szemléleted, látom.

Meggyőzlek most néhány érvvel,

Lásd, barátod mily jól érvel.

Kezdeném azzal, hogy éppen

Most száll fel reptéren gépem,

Új szállodát vettem nyáron,

A Holdon pihen a párom,

Szóval hogyha pénzügyi gond

Leselkedik rád most épp pont...

Amit akarsz, olyat veszek,

Pénzügyeket lerendezek.

Van hát pénzed, nem is bánom,

Viszont van pár jóbarátom

Aki éppenséggel szeret

Segíteni embereket...

Megfuttatnak, sportos leszel,

Megrugdosnak, botot veszel,

Megpaskolnak, ne feleselj,

Elérik majd, hogy helyeselj.

Eltiporva, széttaposva,

pofád verve szép laposra,

Egyetértesz, ugye? És

Nincs többé ellenvetés.

(Íme, nyert az érvelés.)

Kiskutyák

No, hát most már eggyel kevesebb... :( Átmászott a kislány a szomszédhoz, ahol a másik kutya nem örült neki. De a maradék kettő is aranyos. :P

Játék

Egy lány ír egy regényt, amiből felrakott egy részletet. Egy másik meg javasolta, hogy írjuk meg ketten más-más változatban. Íme összekeverve a három... Na melyiket írtam én? (Nem mind van végig, az kizárásos alapon nem az eredeti :P)

1. Hamarosan újabb farkas vonyítás hallatszott, majd halk lépéshangok a bokorból.

– Mi...mi...mi ez? – Mondta síróhangon a kislány. Hamarosan a bokor megül előugrott egy farkas. Majd még 2, majd az egész falka. Éhesnek látszottak. Körbevették a gyerekeket. Voltak vagy húszan. Dani, aki eddig nyugodtan maradt, most rettegni kezdett. Ő még soha életében nem félt. A két barátja meg se tudott moccanni. Mindannyijuknak a halál járt a fejében. A szívük a fülükben és a torkukban dobogott. A farkasok közelebb léptek hozzájuk. Hirtelen Dani átölelte két barátját. Hamarosan egy burok lett Dani körül. Olyan volt mintha üvegből lett volna. Lassan mind hármójukat körül vette. A farkason egyszerre ráugrottak a gyerekekre, azaz ráugrottak volna, de ahogy a burokhoz értek, meggyulladtak, és ordítások közt szénné égtek. A falkából nem maradt más, csak füst és hamu. Fél percig a gyerekek szótlanul álltak és néztek. Daninak egyre nehezebb lesz a keze, mert már ő tartotta mind 2 barátját. Lassan és óvatosan letette társait a földre, és megpróbálta felébreszteni őket. Sajnos rá kellett jönnie, hogy nem az ijedségtől ájultak el, hanem attól, hogy egy kis energiát szívott tőlük.

2. Újabb farkasüvöltés hangzott fel, amit léptek zaja követett. Halk neszezés jelezte, ahogy az egyik farkas előlépett egy bokor mögül. Egy újabb lépés kíséretében felhúzta ínyét, felmordult, a gyerekek megdermedtek vérszomjas tekintetének látványától. Három védtelen kisgyerek, egy éhes vadállattal szemben.

- Mi... mi ez? - dadogta a kislány, és hátrált egy lépést, de meg is torpant, mikor mögülük is felhangzott a morgás. Körbevették őket.

A rettegés még Dani tagjait is lebénította, aki pedig igyekezett megnyugtatni magát. De hiába, itt már a végtelen naivitás is csak a hamarosan elkövetkező halál gondolatát szépíthette volna meg. A farkasok lassan körözni kezdtek, meg-megcsillant a lombok között átszűrődő hold fénye a kiéhezett tekinteteken. Dani erőt vett magán, közelebb lépett a barátaihoz egy lépést. Majd még egyet. Már csak egy...

Dani hirtelen ötlettől vezérelve becsukta a szemeit, és átölelte két barátját. A farkasok abban a pillanatban vicsorogva feléjük ugrottak, a gyerekek előtt lepergett rövid kis életük... A hatás elmaradt, csupán vinnyogást lehetett hallani, Dani kíváncsian kinyitotta a szemét. Egy sötét, üvegszerű burok vette őket körül, amihez mikor hozzáértek a farkasok, meggyulladtak, majd a földön vergődve porrá égtek, néhányan a fák közé rohantak, hogy társaikhoz hasonlóan végezzék, de messze innen. Dani érezte, hogy kezei elnehezülnek, majd mikor rájuk pillantott, rájött, hogy felemelte a földről barátait, holott eddig nem tudott róla, hogy ekkora ereje lenne. A meglepetéstől elengedte őket, mindketten eszméletlenül rogytak a földre. Sejtette, hogy az ijedtségüknek ehhez semmi köze - energiát szívott el tőlük ennek a furcsa erőnek a használatához.

A burok lassan szertefoszlott, mintha csak a szél fújta volna el.

3. (ez az, ami csak egy kisebb rész részletezése (dejól hangzik :D)) A kéjes öröm, hogy a gyermekek vérével és húsával csillapíthatják éhségüket, még inkább félelmetesebbé tette őket. A farkasok minden oldalról elzárták útjukat. Nincs menekülés! Dani, aki eddig egy havas szirt hideg nyugalmával tűrte az eseményeket, most egyre inkább a rettegés végtelen tűze égette. Az elött sose érzett ilyet! Két barátja végképp jéggédermedt, a halál hűvös szele símogatta arcukat. Érezték szívük rendszertelen dübörgését, mely az egész testüket áthatotta. A farkasok közeledtek, készültek a támadásra, látszott, hogy fejükben csak bőséges zsákmány gondolata forog...

Matektábor

- Hanyadika van ma?

- 2008...

Az első nap valami borzalmasan unalmas volt. :P Nem ismertem senkit három hímnemű oszttársamon kívül, és egy szobába kerültem két perötös lánnyal. Aztán végülis sikerült kicsit összerázódni a többiekkel, a nevüket is sikerült megjegyeznem (Andi, Réka, Lujza, Emese, Deni), bár nem tudom, nem nagyon rémlik, hogy túl sokat beszélgettem volna velük. Amúgy az a jó, hogy ahogy megérkeztünk, rögtön két klikkre bomlottunk, szóval volt még négy lány, akikkel egyáltalán nem beszéltem, így értelemszerűen nekik még a nevüket sem tudom. :P

Kutyáztunk is, volt két kutya is, az egyik olyan németjuhászos fejű volt, bár nem egészen hasonlított németjuhászra mégsem, na, azt elkereszteltem Bodrinak, a másik pedig fekete színű, labis fejű, goldis farkú kutya volt (szintén Bodri), aki valszeg nőstény volt, legalábbis úgy eldobta magát, mint ahogy Topi szokta, hogy simogassuk a hasát. Utóbbitól először féltünk egy kicsit, mert első nap rámorgott a fiúkra, mikor sikeresen odarúgták hozzá a labdát, és alig merték elszedni tőle, mert nem tudták, meddig ér a lánca. Na szal második nap összebarátkoztunk velük ketten (Andival), a többiek féltek odamenni, hát nagyon veszélyesek voltak, főleg mikor nyüszítettek, hogy ne menjünk el. :P

Második nap volt a vetélkedő is, irányított véletlen szerint lettek osztva a csapatok, szal hogy mindenhova kerüljön lány, meg minden osztályból, meg ilyenek, és akkor így lett öt csapat. A zöldek jól meg lettek szivatva, mert a csapatfőnök a fejükre húzott zöld x-szel jelölte meg őket. :P Én, mint a fekete sereg tagja, a kezemre kaptam egy fekete szmájlit. :) :P Volt csatakiáltásunk is: "Többieknek üzen hadat, mindig győz a feka csapat" ill. "Mindenkinek üzenünk hadat, mindig győz a feka csapat" keveréke volt, mert minden állomáson el kellett mondani, és egyfolytán elfelejtettük. Talán az utóbbi volt az eredeti. :) Végülis másodikok lettünk, a matekfeladatok nagyon szivatósak voltak, ilyen ügyességi vackok pedig nem voltak vészesek.

Az egyik pl az volt, hogy papírrepülőt kellett hajtogatni, és át kellett dobni egy szalag felett, két fa között. Ha átmegy felette, akkor 3 pont, ha alatta, akkor 2 pont, ha nem megy át alatta, de szép, akkor 1 pont. Az egyik gyerek meg olyat csinált, hogy fennakadt a fán, meg is lett említve, hogy "Olyan papírrepülőt, ami soha nem száll le, még nem hajtogatott senki, úgyhogy megkapod a három pontot..." Bár az egyik lány még mondta, hogy a repülője visszarepült hozzá, és öngyilkos hajlama miatt ő is kapott két pontot. :P

Kaja... Na, az iszonyatjó volt. ^^ Pénteken vacsi spagetti, szombaton reggeli sonkás-vajas kenyér, ebéd gyulyásleves, csokis palacsinta, vacsi pedig sült krumpli felismerhetetlen fajtájú hússal, ami amúgy elég undorítóan nézett ki, de attól függetlenül nagyon-nagyon-nagyon finom volt, és vasárnap reggeli pedig virsli. Szóval tökjó. :)

Ja, és még egy remek párbeszéd a végére is (természetesen én nem vettem részt a kommunikációban :P):

- Az a kis szőke, szemüveges gyerek, az olyan hülye....

- Nem is vagyok szőke!

Megtanultam muffint sütni :O

Hozzávalók: anya

Elkészítés módja:

Fogjuk anyát, aki megveszi a hozzávalókat, összeönti a hozzávalókat, összekeveri a hozzávalókat, kiönti a hozzávalókat, megsüti a muffint. Kész a muffin, jó étvágyat kívánunk! ;)

Szülői ajánlólevél alapján

Én: Tehát akkor "otthon is tevékenykedő"...

Anya: Otthoni teendőkben is lehet rá számítani.

Én: Jó, de az hülyén hangzik, hogy otthoni teendőkben is beszámítható...

Ma

Huhh, voltunk kánkánni... :P Többiek még most mentek a Hősök terére, ha már annyira belejöttek, én meg jöttem haza, elvégre a Szinva terasztól egyszerűbb hazasétálni... Túl sok embert nem sikerült bevonni, talán majd ott több sikerrel járnak.

Voltunk csényócozni is, azaz cs-ocho-zni :P Most megint másokkal sikerült játszani, egy peresses, meg egy pár perennyessel. :D

Ismét kiderült, mennyire összetartó az osztály, mikor az osztály másik fele közösen kijelentette, hogy nekik nem tetszik a színdarab, amit írtunk, mert nem elég pálutcaifiús, és hogy Kántor majd ír egy másikat. Köszi, szeretünk titeket, kilencperegy!

És az is kiderült, hogy miért feleltem múltkor fizikából (elvégre tavaly egyáltalán nem feleltem semmiből). Be van törve a nevemnél a napló... Kénytelen leszek tanulni. :'( (Amint a másik oldalon lévő fiút lefeleltették mindenből :P)

Proci Laci mosolya

Mona Lisa után szabadon... :P

Mostanában mintha proclac mosolytanfolyamra járna, és folyton előttem gyakorolná, hogy így kell mosolyogni. Tiszta brutális, ahogy múltkor felsorolást csináltunk, és akkor épp jobb nem jutott eszembe, úgyhogy lett belőle Jövőbe Látó Szt. Luxus Moszkvics-slusszkulcs. Jóvan, előadta a szokásos ügyes-ügyetlen-ügyetlen-ügyetlen-ügyetlen-ügyetlen-ügyetlen-ügyes-ügyetlen-ügyetlen-t... :D Aztán meg mikor már óravége közeledett, beállt fölém. És nézte a monitort. Én meg felnéztem, és akkor egy olyan vigyort levágott... Mint amikor Az üresfejűben próbál vigyorogni az emberke, körülbelül azonos érzelmi szint volt. :P

Ma meg csocsóztunk évfolyamtársakkal meg hetedikesekkel, aztán arrajárt, mondta, hogy menjek pascalozni. És megint vigyorgott. Minden érzelem nélkül. :P Nyilván valami tanári továbbképzésre jár, ahol azt tanítják, hogy egy mosoly biztatóan hat a kis buta kölykökre... :D

Angyalok háborúja

Annyira jó ez a film... :D:D Ssss...