Mr. Salamon egy kis mentett hörcsög volt. Testvéreivel együtt a villamoson hagyták őket egy dobozban, ami egy szatyorban volt - ők voltak a zacskós banda, már akkor is nagyon gengszter volt. Szerencsére előbb egy állatvédő csapathoz, majd a Hörcsögmentéshez kerültek, így lehetőséget kaptak arra, hogy szép életük legyen.
Mire beszereztünk minden cuccot, már csak Salamon és egy kisebb tesója vártak gazdára. Tomcsi egyből beleszeretett terjedelmes alkatába, úgyhogy Mr. Salamont választottuk. Tűkön ülve vártuk, hogy hozzánk kerüljön, és sejtéseink természetesen beigazolódtak: ő volt a legszebb és legaranyosabb hörcsög a világon.
Persze mind tudjuk, hogy az aranyos az ő esetében relatív volt. :) A miszter a legkevésbé sem kedvelt minket, ha meg akartuk simogatni, jó darabig a hátára dobva magát csipogott és próbált megharapni, valamint ha átrendeztünk valamit a helyén, akkor puffogva járkált körbe, hogy "ezt a ***-t is ki tette ide!?", amíg rendet rakott utánunk. Aztán ahogy telt-múlt az idő, már meg tudtuk simogatni - persze utána egyből jött egy alapos mosdás a részéről -, valamint rátaláltunk az első pillantásra még gyanús, ám nagy kedvenccé váló halacskára. Először otthagyta, majd kirágta a beleinek a részét, végül harmadik körre már csak a szemét hagyta meg belőle. (Fun fact: ez egyébként teknős- és macskakaja, úgyhogy egyszer, amikor a fresiben vettem, megkérdezték, hogy ajánlhatnak-e nekem egy macskatápot. Ezek szerint nem tűntem egy teknősös típusnak.)
Időnként ki is vettük egy kicsit szaladgálni a kis mindenes szobában, ahol egyből megcsócsálta a porszívó kerekén a műanyagot. (Egyébként is egy kisördög volt, ha mezítláb voltam, mindig megpróbálta elpusztítani a lábujjaimat.) Először kapott ugyan egy bekerített low-budget hörijátszóteret, de minden alkalommal meglógott belőle, úgyhogy végül megkapta az egész szobát, amikor kint volt. Rettentően aranyos volt, ahogy körbeszaladt, az ajtó előtt mindig kicsit gyorsítva (hiszen ott nem volt védelem, és ki tudja, milyen veszély leselkedik rá!!!), hallani lehetett az apró lábai tap-tap-tapját. Aztán elköltöztünk. Itt már nem mertem kivenni, mert féltem, hogy megrágcsálja a kábeleket és megrázza az áram, vagy elbújik valahova, ahonnan nem tudom előbányászni.
Említésre méltó még a 2018-2019-es nagy pisiválság is: sosem tudtuk megállapítani, hova pisil, pedig a hörcsögös csoportban írták, hogy nem szabad az egész helyet takarítani, mivel az stresszeli a ménkűt. Végül kiderült, hogy azért nem tudjuk, hogy hova megy a pisi, mert valószínűleg mind a kerékbe megy, amit utána annak megfelelő sebességgel való forgatásával szétterjeszt az egész dobozban. (Tudom, guszta. :D) Miután kapott a régi zajos műanyag helyett egy új fakereket, szerteszéjjel pisilte (konkrétan kilyukadt). Így később visszakapta a zajos műanyagot, abból legalább kipörgött, amit belepakolt, mivel nem volt pereme. Just hörcsög things. Aztán egyszer csak úgy döntött, a homokba pisil - mekkora öröm volt! Végre biztos lehettem benne, hogy nem áztatja gyönyörű tappancsait egész éjszaka valami kevésbé gusztusosban.
Elég sokszor voltunk vele dokinál, és visszaszokott a harapdálásra. Egyszer a szemét kellett cseppenteni napi kétszer. Az első két napban nagyon szépen tűrte is a dolgot, ám a harmadik nap megunta, és olyat harapott az ujjamba, alig bírtam lefejteni magamról. :D Képzeljetek el egy kis hörcsögöt, ahogy marcangol egy ujjat, és nem nagyon akarja elengedni - nagyon mérges volt. Plusz kihívás, hogy az ember ösztönösen elrántaná a kezét, viszont akkor elrepülne a hörcsög, így sajnos lent tartottam a kezemet, és a ménkű még egy hármat-négyet beleharaphatott. Miután kellően összevéreztem mindent, a következőkben - okulva a történtekből - már kesztyűben fogtam meg. A legszebb ménkű harapását még kesztyűn keresztül is lehetett érezni. :))
Egyébként borzasztóan okos kis apróság volt, amikor még kivettük, tudta, hogyha a szállítóval közeledem, bele kell csüccsenni, majd ki kell szállni belőle, amikor megérkeztünk a földre. Addig meg nem is próbált kiugrani, csak a pereméről nézelődött. Ezt a szokását egyébként megtartotta, ha lapátoltam az almot, akkor egyrészt morcogott, hogy mit nyúlok hozzá a cuccaihoz, másrészt rendszeresen rácsüccsent a lapátra, hogy akkor mehetünk.
Tündéri ménkű volt, és nagyon fog hiányozni.
