Ez viszont csak akkor derül ki, ha így olvasgatom, és egyre gyanúsabb, hogy az adott mondatnak nincs értelme. :D De így konkrétan látszik a jegyzetben, hogy hol készültem ki teljesen, mert végül Tomié alapján javítottam, és egyetlen definícióban egy 8-10 áthúzás van így. Az volt a holtpont... :D
De amúgy nem vészes elírások, tehát a következőt sikerült jegyzetelni (zárójelben dőlttel a megfejtés):
D része R^(n+1) tart., f:D->D (f:D->R^n) folyt. fv. kielégíti a 2. változójában a lokális Lipchitz (Lipschitz, amúgy ezt egyszer se sikerült jól leírnom :D) feltételt a (tau,kszí) eleme D probléma (pontban), ha létezikK (tau,kszí) (elsőre amúgy (t,kszí)-t írtam, de ezt még akkor javítottam) része D-nek köv.(körny.) és <(jó, ez egy nagyon csúnya L) >0, hogy ||f(t,u)-f(t,u~)|| <= L*||u-u~|| (átfirkálás) minden (t,u) (átfirkálás), (t,u~) eleme (nagyon csúnyán átírt eleme, majd átfirkálás) K(tau(nagyon csúnyán átfirkált tau, lefirkált alsóindexszel),kszí(szintén többször kihúzott, mert elsőre nem sikerült)) (t eleme R, u,u~ eleme R^n) (u,u~ erősen átcsúszott a következő sorba)
Tehát amúgy egészen tisztességesen jegyzeteltem, csak teljesen használhatatlanul. ^^ És ekkor még jön az hozzá, amikor megkérdezik másik oldalamról, hogy azt a bácsit, akiről elnevezték a következő tételt, most hogy hívják, és nem tudod, mert egyrészt próbáltál koncentrálni arra, hogy harmadszor ne t-t írj tau helyett, másrészt kiolvashatatlan szegény Lindelöf neve a táblán.