A Schrödinger-talpú ember

Nem most történt, de mindenképpen említésre méltó a találkozásunk a Schrödinger-talpú emberrel.

Villamoson utaztunk nővérkémmel, mikor felszállt egy ember, aki többször is felszólított minket, hogy nézzük meg a talpát. Kérésének nem tettünk eleget. Miután kifejezte megbotránkozását, nótára gyújtott, majd nagy szomorúságunkra távozott, varázslatos hangjával egyetemben. Mély benyomást tett ránk szavaival, így utólag kénytelenek voltunk elgondolkozni, hogy miért is szerette volna annyira, hogy megnézzük a talpát.

Talán nem is volt talpa?

Már sosem tudjuk meg.

Who is da beast?

Víííí, megfejtettem két kódot! ^^

A poén az, hogy a másodikról fogalmam sincs, hogy hogy kellett volna megfejteni: adtak egy kódot meg két stringet, hogy találd ki a következő kódot. Azóta sem tudom, hogy mi alapján kellett volna kijönnie, de sikerült kilogikázni a megoldást... :D (Relatíve bruteforce-oltam egyet... Ahelyett, hogy a beadandómat írnám, ejnye. O.o)

Ja igen, slussz poén: a megoldás ismeretében sem tudom, hogy mégis hogyazatyaúristenbe kellene kijönnie.

Cukiság

Kislány a villamoson:
- Olyan jó a gyümölcsfáknak! Ha megéheznek, csak bekapnak egy gyümölcsöt. :)

Színek

Ma láttam egy sárga házat, amire ki volt téve egy piros felirat, hogy "zöld".

Na mit néztünk?

Tomi: Jó volt ez a film, csak az a baj, hogy max hangerőn kellett nézni, mert hihetetlen halk volt...

Ggwp

*Tomi megszagolja a húst, hogy jó-e még.*

Én: Nem lehet semmi baja, most vettem ki a fagyóból! .. Bár nem most... és nem is én...

*Észreveszem, hogy milyen ügyeset mondtam :D*

Én: Akkor most megveregetem a saját vállamat...
Tomi: Bár nem veregeted.. és nem is a sajátodat... Ezt már ismerjük!

19

Meglepően sok dolog történik, ha az ember egy kis időre feladja reaktív létét, és proaktívvá válik - szigorúan csak ideiglenesen. :) Bár ha azt nézzük, esetemben inkább a "proaktivitás" is csak egy reakció.

Nekem most kicsit olyan, mint a középsulit otthagyni: szép volt, jó volt, de nem baj, hogy vége. Ad egy kis löketet az, hogy új dolgokba vágok bele. Egy új egyetem, csupa új kihívással (bár jó lett volna, ha a szoctám leadása nem kerül ebbe a kategóriába :P). Kénytelen vagyok ismét tenni azért, hogy valamerre haladjak, nem csak ücsörgök a fenekemen belekényelmesedve valamibe, ami még csak nem is tetszik.

Még mielőtt végleg eldöntöttem, hogy lelécelek hőn szeretett egyetememről, nyilván eléggé beleástam magam abba, hogy mivel is kell majd töltenem még két évet. Ennek egyik fő része az önálló labor, ahol egy témán kell dolgozgatni heti 5 órában, a témát pedig én választhatom ki. Mivel bátorságom és önteltségem mértéke nem elegendő egy saját téma megérdeklődéséhez (volt egy ötletem, de mivel nem értek hozzá, így a komplexitását sem különösebben tudom megbecsülni), ezért a kiírtakat nézegettem. Lett volna olyan jellegű, amit most is csinálunk az egyetemen (van egy "testvérprojektünk", vagyis igazából több is), azonban berzenkedtem ennek gondolatától is, inkább másik tanszék után néztem.

Miután kiszúrtam egy(néhány) szimpatikus témát, és néhány heti tétovázás után (jajjj, de én nem értek ehhez egyáltalán. de bizti, hogy írjak? de áá, mit írjak? O.o) végül felvettem a kapcsolatot a valószínűsíthetően leendő témavezetőmmel. ^^ Egy végtelenül aranyos nénit (jó, igazából olyan kis fiatalos, hogy vétek lenénizni :D) ismertem meg a személyében, kár lett volna kihagyni a találkozót. :) Szóval ha nem rontják el a szakirányom beírását, akkor jer téma, nem félek tőled! (annyira) Jó lenne végre találni valamit, ami úgy igazán érdekel, amire örömmel szánom rá azt a heti 5 órát, vagy csupa önszorgalomból még többet. :D A téma egyébként még képlékeny, mivel megkérdezte, hogy biztosan azt akarom-e választani, nem-e valamelyik másikat, én meg: ööö.. én rugalmas vagyok. O.o

Ilyet még sosem írtam, úgyhogy egyszer belefér: még 19 nap van hátra az első tanítási napig.