És itt nem idétlen szóviccekről lesz szó (csak egy pillanatra: Mit mond a cica? Miau! Mit mond a kutya? Vau! Mit mond az egér? Klikk!). Van egy egerünk. Persze ezen nem is akadnánk ki, elvégre régen is ott volt Patkányka, megmentve a kígyó elől, stb... Csakhogy ezt az egeret nem mi hoztuk ide.
Először csak én hallottam, hogy rág. Mi mást, mint a zongorámat? Elvégre az olyan praktikus, fából van. Fordultam egyet, hogy alukáljak tovább, elhallgatott, kis idő múlva újrakezdte. Jó, felkeltem, közelebb mentem, abbahagyta, aztán megint rágott. Kiszaladtam anycihoz, és akkor még a fekete autós csí is itt volt, szal együtt bejöttek, az egér nem rágott. Jóvan, vakriasztás.
Később nővérke is hallotta. Aztán én hallottam az ágyam alatt, odaosontam, felrántottam a lelógó lepedőt MEGVAGY felkiáltással, de nem láttam sehol. Tegnap este a falban kapirgált. Ma hajnalban anyci mellett sétálgatott egy szatyron. Reggel ráncigálta a hálókábelt az ágyam mellett.
Nővérke látta először, mikor bemászott asszem a csomagjába, felemelte, és erre kiugrott belőle. Tökjó, anyci elrohant egérmérget meg egérragasztót, meg franc tudja még mit venni. Útközben állítólag az egyiket lenyúlták tőle... Sebaj, túléljük, van másik.
Ha minden igaz, a kis rágcsálónk már nem éri meg a karácsonyt. Írd meg a végrendeletet, egérke, mert megindul a vadászat! >)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése