Játék

Egy lány ír egy regényt, amiből felrakott egy részletet. Egy másik meg javasolta, hogy írjuk meg ketten más-más változatban. Íme összekeverve a három... Na melyiket írtam én? (Nem mind van végig, az kizárásos alapon nem az eredeti :P)

1. Hamarosan újabb farkas vonyítás hallatszott, majd halk lépéshangok a bokorból.

– Mi...mi...mi ez? – Mondta síróhangon a kislány. Hamarosan a bokor megül előugrott egy farkas. Majd még 2, majd az egész falka. Éhesnek látszottak. Körbevették a gyerekeket. Voltak vagy húszan. Dani, aki eddig nyugodtan maradt, most rettegni kezdett. Ő még soha életében nem félt. A két barátja meg se tudott moccanni. Mindannyijuknak a halál járt a fejében. A szívük a fülükben és a torkukban dobogott. A farkasok közelebb léptek hozzájuk. Hirtelen Dani átölelte két barátját. Hamarosan egy burok lett Dani körül. Olyan volt mintha üvegből lett volna. Lassan mind hármójukat körül vette. A farkason egyszerre ráugrottak a gyerekekre, azaz ráugrottak volna, de ahogy a burokhoz értek, meggyulladtak, és ordítások közt szénné égtek. A falkából nem maradt más, csak füst és hamu. Fél percig a gyerekek szótlanul álltak és néztek. Daninak egyre nehezebb lesz a keze, mert már ő tartotta mind 2 barátját. Lassan és óvatosan letette társait a földre, és megpróbálta felébreszteni őket. Sajnos rá kellett jönnie, hogy nem az ijedségtől ájultak el, hanem attól, hogy egy kis energiát szívott tőlük.

2. Újabb farkasüvöltés hangzott fel, amit léptek zaja követett. Halk neszezés jelezte, ahogy az egyik farkas előlépett egy bokor mögül. Egy újabb lépés kíséretében felhúzta ínyét, felmordult, a gyerekek megdermedtek vérszomjas tekintetének látványától. Három védtelen kisgyerek, egy éhes vadállattal szemben.

- Mi... mi ez? - dadogta a kislány, és hátrált egy lépést, de meg is torpant, mikor mögülük is felhangzott a morgás. Körbevették őket.

A rettegés még Dani tagjait is lebénította, aki pedig igyekezett megnyugtatni magát. De hiába, itt már a végtelen naivitás is csak a hamarosan elkövetkező halál gondolatát szépíthette volna meg. A farkasok lassan körözni kezdtek, meg-megcsillant a lombok között átszűrődő hold fénye a kiéhezett tekinteteken. Dani erőt vett magán, közelebb lépett a barátaihoz egy lépést. Majd még egyet. Már csak egy...

Dani hirtelen ötlettől vezérelve becsukta a szemeit, és átölelte két barátját. A farkasok abban a pillanatban vicsorogva feléjük ugrottak, a gyerekek előtt lepergett rövid kis életük... A hatás elmaradt, csupán vinnyogást lehetett hallani, Dani kíváncsian kinyitotta a szemét. Egy sötét, üvegszerű burok vette őket körül, amihez mikor hozzáértek a farkasok, meggyulladtak, majd a földön vergődve porrá égtek, néhányan a fák közé rohantak, hogy társaikhoz hasonlóan végezzék, de messze innen. Dani érezte, hogy kezei elnehezülnek, majd mikor rájuk pillantott, rájött, hogy felemelte a földről barátait, holott eddig nem tudott róla, hogy ekkora ereje lenne. A meglepetéstől elengedte őket, mindketten eszméletlenül rogytak a földre. Sejtette, hogy az ijedtségüknek ehhez semmi köze - energiát szívott el tőlük ennek a furcsa erőnek a használatához.

A burok lassan szertefoszlott, mintha csak a szél fújta volna el.

3. (ez az, ami csak egy kisebb rész részletezése (dejól hangzik :D)) A kéjes öröm, hogy a gyermekek vérével és húsával csillapíthatják éhségüket, még inkább félelmetesebbé tette őket. A farkasok minden oldalról elzárták útjukat. Nincs menekülés! Dani, aki eddig egy havas szirt hideg nyugalmával tűrte az eseményeket, most egyre inkább a rettegés végtelen tűze égette. Az elött sose érzett ilyet! Két barátja végképp jéggédermedt, a halál hűvös szele símogatta arcukat. Érezték szívük rendszertelen dübörgését, mely az egész testüket áthatotta. A farkasok közeledtek, készültek a támadásra, látszott, hogy fejükben csak bőséges zsákmány gondolata forog...