Bennem bizonytalanság bánata forr:
Romlik az árfolyam, minden hiába,
Busás vagyonom bússá válik nyárra,
Megbetegít eme istentelen kor.
Üzletem küszöbét ellepte a por.
Elhagyott pénzem. Szívem-agyam kába,
Elhagyott Isten személye, sőt, lába,
Nincs többé öröm, nincs más, csak bor...
Szerelmem talán most végleg tovaszáll,
Hűtlenül itt hagyott, más lesz a párja,
Drága pénzem, vajon hol lesz, hol megáll?
Tavasz már nem jő, s a nyarat ki várja?
Hiába ősz, tél, vagy farsangi bál:
Szívemet át kétely és bánat járja.
(Ugye, az irodalom óra jó hatása. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése