Ma vokálon durva volt, teljesen mikrofonfóbiám lett, ahogy beálltunk próbálni.... :D Aztán a voá szür ton sömennél Rékának egy pillanatban elfogyott a levegője, és úgy rám meresztette a szemét, hogy rögtön elkezdtem röhögni, úgyhogy onnantól némán tátogtam a szöveget, és közben próbáltam levegőhöz jutni. :P
Hazafelé meg... Mondom Pancsinak: "Meg fogsz ázni, meg fogsz ázni!" Közben ő a másik irányba koncentrált, felhúzta a kapucniját, aztán rám nézett, és olyan furcsa hangot adott ki, hogy így még nem hallottam nevetni. :P Mondjuk igaz, hogy nálam se esernyő, se kapucni, de mostanában pozitívan állok hozzá a dolgokhoz (semmi sem zavar, amíg a másiknak is ugyanolyan rossz, illetve megközelítőleg hasonlóan rossz, vagy csak spontán lehet gúnyolódni :D).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése