Uhh, most berágtam Ivánkára is... :D Pedig egyébként elnéző vagyok ám, mert Sziszit nála sokkal jobban utáltam. Múltkor ugyebár sikerült elbliccelni a felelést, mert kérdezte, hogy ugye akkor most felelünk, és mi gyorsan mondtunk, hogy neeeeeeeeeeeem. Na, most feleltetett. Méghozzá Eszterrel kezdte, és megbeszéltük, hogy ő, Viki, Panna, meg én együtt nyekergünk. Okké, jól leszerepeltünk, mert Vikit meg Esztert egyáltalán nem hallottam énekelni, én meg nem vagyok az a típus, aki csak úgy kiereszti a hangját, ráadásul ha csak magamat hallom rendesen, akkor a maradék bátorságnak nem éppen nevezhető önbizalom is elszáll... És akkor elkezdte mondani Ivcsi bácsi drága (hogy akasztaná fel magát Sziszi nénivel együtt), hogy hát bizony ő arra ad ötöst, ami szép, jól hallható, blablabla. DE! Ha jók leszünk, akkor megkapjuk az ötöst. Na tudja kit zsaroljon! (Mondjuk óra felénél kijelentette, hogy jól van, ötöske. Csessze meg! Elővettem gondolatbéli aknavetőmet, és jól megsoroztam >) Na, majd meg kő vuduzni. Szerzek egy aláírást és ehhhehehe...)
Persze innentől már nagyon állat óra volt. Ugyebár óra elején minden rejtegetés nélkül, pad tetején megírtuk Pannával a matek házit. Nem szól érte, pedig már másodszor csináltam. :D Aztán lefeleltünk, közben elkezdett haragoskodni, hogy hű, de hangosak vagyunk, meg mindig ezzel a nyolcadik osztállyal van gond... Ejj, ez a nyolcadik osztály, nagyon rossz. És hogy csendben maradjunk, feladatokat adott. MÁSOLNI KELLETT! Borzalmas. Hihetetlen. De azért ennyire gyopár tanárral is ritkán hozza össze az embert a sors. Először is egy kétsoros kottácskát. Jóvan, leírtam, úgy is unom magam. Aztán megemlítette, hogy két hanggal lentebb kellesz legközelebb. Hát, azon ne múljék, gyorsan kiszámoltam az előjegyzést, aztán leírtam úgy is. Aztán mondta, hogy írjuk le a szöveget. Mindkét versszakkal! Nehogy csak eggyel! Az nem lenne nekünk elég büntetés. Jaj-jaj. Aztán már nem adott feladatot, hiába néztem rá kérlelő, ámde nem bociszemekkel, szal unalmamban még leírtam a kvintoszlopot 4 kereszt 4 béig, aztán csengő, húzás matekszakkörre.
Az infó sem volt egyébként rossz óra. Elvileg a többiek érettségi feladatokat csinálnak, én meg Nemes Tihizni voltam kacsával. Vagyis nem csináltunk semmit egyébként, de azt nagyon vidáman nem csináltuk... :D Kacsa gyorsan tanulmányozta a suligépeket, én közben szétnéztem, hátha találok valami érdekes dolgot, ami már nem kell senkinek, csak nekem... De nem találtam. Néha, mikor elsétált a terem előtt Proci bá, gyorsan átkattintottam Nemes Tihire, de ezt a feladatsort már amúgy is megcsináltam a múlt órán, az azelőtti órán, meg tán az azelőtti órán is.
De ettől függetlenül még utálhatom az iskolát... Hunnap bijjosz témazáró, sejtek, szövetek, stb, fúj, mikor dolgozni fogok, mittomén honlapot szerkesztek, vagy franc tudja, biztosan tudnom kellesz, hogy hol található meg a tömött rostos kötőszövet. És lehet, hogy föciből is írunk. Vagy abból holnapután? Nemtom. Ázsia. De ezt már mondtam. Kb tudom, csak a fővárosok döcögnek nagyon, abból is van pár, amit sikerült megjegyezni... :D Ha minden igaz, felmegyek az orvoshoz hunnap, lehet, ellógom a zongorát, nincs most kedvem hozzá, ráadásul megint nem gyakoroltam. Fájok. A paszpartúrázás meg végre megvolt, szal azzal már nem kell foglalkozni. Legalábbis remélem :D Még Maszatot is le akartam fotózni. Már megint túlságosan céltudatosan válogat... Annyira édes!
Húzok tanulni/tévét bámulni/traviánozni/msnezni/franctudjamicsinálni. Még 153 nap van hátra a suliból! Tehát sikerült túlélni már 27 napot... 8) Itt az ideje, hogy hiányozzak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése