Amúgy lehet, hogy valamelyik rajzolt bagoly alá odaírtam Ivánka nevét. Ajaj. Továbbra is remélem, hogy nem fog nagyon belemélyülni a füzetembe... Uhh, félek, le leszek cseszve. :D Anyci szerint botrány lesz. Szentem max Ivcsike kiárul Kriszti néninek. A tanárok olyan árulkodósak! Komolyan, mint az oviban.
Nincs vízünk, el lett zárva. Anyu elment csapot venni. Jeee.
A zongora egészen tűrhetően ment az itthonihoz képest.
Még 137 nap van hátra a suliból. Asszem. Mingyá itt a fél év, és töriből csak egy négyesem van, és nemtom hanyas lesz a mostani dogám. A tesit inkább nem is említem, az kb. olyan hármas szintjén lehet most, bár lehet, súrolja a négyest.
HAZA AKAROK MEEEEEEEENNIIIIIIIII!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ivánka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ivánka. Összes bejegyzés megjelenítése
2007. november 7., szerda
2007. november 6., kedd
Az önkifejezés eszköze
Ének füzet... Ivcsike beszedte az ének füzetemet... Még az utolsó pillanatban leradíroztam az elejére akasztott Sziszit, de ki tudja, még hány van benne????
A probléma ott kezdődik, hogy éneken bedurcizott, és kiadta, hogy jegyzeteljük ki Bartók Bélát. Jóvan, hülyeségeket írkáltam a füzetbe, többek között olyasmit is, hogy írkálok, így azt hiszi, hogy csinálok valamit, pedig nem. Jamm, meg mikor azt mondta, hogy írjuk le a fontos dolgokat, akkor még odabiggyesztettem, hogy MEGYEK HAZAAA! De ez még az elején volt.
Szal írkáltam a hülyeségeimet, mit sem sejtve, közben felvázoltam Ivcsi karikatúráját az életvitel/infó/kémia/firka füzetemben, és jól elvoltam (bár megírtam volna a matek házit is, de Kati néni pont most nem adott, mondván izgul a csütörtöki Bolyai eredményhirdetés miatt. Amiről még nem is meséltem, hogy a 6-8 osztályos kategóriában 5 csapat nevezett, és 6-ot díjaznak. Állat :) ). És akkor Ivánka kijelentette, hogy akkor most beszedi a füzeteket. BAAAAASSZUUUUUUUUS! Sebtiben összedobtunk 1-1 jegyzetet Pankával, aki eddig követve példámat ellentmondott a tanári szigornak. Nos, aztán rájöttem, hogy ki kéne radírozni azt a baromságot is, amit írtam. És mikor becsuktam a füzetemet, hogy beadjam, jöttem rá, hogy ez a tavalyi füzetecském is, bezonyáááám...
Ez még önmagában nem is lenne gond, ha úgy írnám a füzetemet, hogy tanárok is olvashassák. De én magamnak írtam az énekfüzetemet!!!!!!!! Bezártam, és rájöttem, hogy az elején maradt az akasztott Sziszi. Jó, ezt le is radíroztam... Csakhogy még vagy 3-4 lehet az egész füzetben, plusz a két bagoly, amit Ivánkáról mintáztam... A füzet végén, az aranyköpéseknél is le vannak becézve, ami a lebukás veszélyét hordozza magában... Uhh, de durva...
Fizika előtt gyorsan megtárgyaltuk a híreket, miszerint Viki az utolsó pillanatban kiradírozta a meleg Ivcsis képregényéből a neveket... :D:D És ott az egész baráti köröm, mindenki írt valami olyat a füzetébe, amit nem igazán lenne szabad elolvasnia a drágaságnak. :P
Na, most abban reménykedem, hogy hátha nem olvasgat bele a füzetembe. Többek között láthatnám afféle írásaimat, amiket ő diktált, miszerint "Máááár 4. óra", és "máááár október van", bár még mindig nem a könyvet szedi be, amivel legalább olyan rosszul járnék. De erről már meséltem egy korábbi bejegyzésben is. :P
Egyébként jó nap volt, kaptam két ötöööööst, írtam három dogát, és már csak 138 nap van hátra a suliból!
A probléma ott kezdődik, hogy éneken bedurcizott, és kiadta, hogy jegyzeteljük ki Bartók Bélát. Jóvan, hülyeségeket írkáltam a füzetbe, többek között olyasmit is, hogy írkálok, így azt hiszi, hogy csinálok valamit, pedig nem. Jamm, meg mikor azt mondta, hogy írjuk le a fontos dolgokat, akkor még odabiggyesztettem, hogy MEGYEK HAZAAA! De ez még az elején volt.
Szal írkáltam a hülyeségeimet, mit sem sejtve, közben felvázoltam Ivcsi karikatúráját az életvitel/infó/kémia/firka füzetemben, és jól elvoltam (bár megírtam volna a matek házit is, de Kati néni pont most nem adott, mondván izgul a csütörtöki Bolyai eredményhirdetés miatt. Amiről még nem is meséltem, hogy a 6-8 osztályos kategóriában 5 csapat nevezett, és 6-ot díjaznak. Állat :) ). És akkor Ivánka kijelentette, hogy akkor most beszedi a füzeteket. BAAAAASSZUUUUUUUUS! Sebtiben összedobtunk 1-1 jegyzetet Pankával, aki eddig követve példámat ellentmondott a tanári szigornak. Nos, aztán rájöttem, hogy ki kéne radírozni azt a baromságot is, amit írtam. És mikor becsuktam a füzetemet, hogy beadjam, jöttem rá, hogy ez a tavalyi füzetecském is, bezonyáááám...
Ez még önmagában nem is lenne gond, ha úgy írnám a füzetemet, hogy tanárok is olvashassák. De én magamnak írtam az énekfüzetemet!!!!!!!! Bezártam, és rájöttem, hogy az elején maradt az akasztott Sziszi. Jó, ezt le is radíroztam... Csakhogy még vagy 3-4 lehet az egész füzetben, plusz a két bagoly, amit Ivánkáról mintáztam... A füzet végén, az aranyköpéseknél is le vannak becézve, ami a lebukás veszélyét hordozza magában... Uhh, de durva...
Fizika előtt gyorsan megtárgyaltuk a híreket, miszerint Viki az utolsó pillanatban kiradírozta a meleg Ivcsis képregényéből a neveket... :D:D És ott az egész baráti köröm, mindenki írt valami olyat a füzetébe, amit nem igazán lenne szabad elolvasnia a drágaságnak. :P
Na, most abban reménykedem, hogy hátha nem olvasgat bele a füzetembe. Többek között láthatnám afféle írásaimat, amiket ő diktált, miszerint "Máááár 4. óra", és "máááár október van", bár még mindig nem a könyvet szedi be, amivel legalább olyan rosszul járnék. De erről már meséltem egy korábbi bejegyzésben is. :P
Egyébként jó nap volt, kaptam két ötöööööst, írtam három dogát, és már csak 138 nap van hátra a suliból!
2007. október 9., kedd
Utálom az iskolát :P
Uhh, most berágtam Ivánkára is... :D Pedig egyébként elnéző vagyok ám, mert Sziszit nála sokkal jobban utáltam. Múltkor ugyebár sikerült elbliccelni a felelést, mert kérdezte, hogy ugye akkor most felelünk, és mi gyorsan mondtunk, hogy neeeeeeeeeeeem. Na, most feleltetett. Méghozzá Eszterrel kezdte, és megbeszéltük, hogy ő, Viki, Panna, meg én együtt nyekergünk. Okké, jól leszerepeltünk, mert Vikit meg Esztert egyáltalán nem hallottam énekelni, én meg nem vagyok az a típus, aki csak úgy kiereszti a hangját, ráadásul ha csak magamat hallom rendesen, akkor a maradék bátorságnak nem éppen nevezhető önbizalom is elszáll... És akkor elkezdte mondani Ivcsi bácsi drága (hogy akasztaná fel magát Sziszi nénivel együtt), hogy hát bizony ő arra ad ötöst, ami szép, jól hallható, blablabla. DE! Ha jók leszünk, akkor megkapjuk az ötöst. Na tudja kit zsaroljon! (Mondjuk óra felénél kijelentette, hogy jól van, ötöske. Csessze meg! Elővettem gondolatbéli aknavetőmet, és jól megsoroztam >) Na, majd meg kő vuduzni. Szerzek egy aláírást és ehhhehehe...)
Persze innentől már nagyon állat óra volt. Ugyebár óra elején minden rejtegetés nélkül, pad tetején megírtuk Pannával a matek házit. Nem szól érte, pedig már másodszor csináltam. :D Aztán lefeleltünk, közben elkezdett haragoskodni, hogy hű, de hangosak vagyunk, meg mindig ezzel a nyolcadik osztállyal van gond... Ejj, ez a nyolcadik osztály, nagyon rossz. És hogy csendben maradjunk, feladatokat adott. MÁSOLNI KELLETT! Borzalmas. Hihetetlen. De azért ennyire gyopár tanárral is ritkán hozza össze az embert a sors. Először is egy kétsoros kottácskát. Jóvan, leírtam, úgy is unom magam. Aztán megemlítette, hogy két hanggal lentebb kellesz legközelebb. Hát, azon ne múljék, gyorsan kiszámoltam az előjegyzést, aztán leírtam úgy is. Aztán mondta, hogy írjuk le a szöveget. Mindkét versszakkal! Nehogy csak eggyel! Az nem lenne nekünk elég büntetés. Jaj-jaj. Aztán már nem adott feladatot, hiába néztem rá kérlelő, ámde nem bociszemekkel, szal unalmamban még leírtam a kvintoszlopot 4 kereszt 4 béig, aztán csengő, húzás matekszakkörre.
Az infó sem volt egyébként rossz óra. Elvileg a többiek érettségi feladatokat csinálnak, én meg Nemes Tihizni voltam kacsával. Vagyis nem csináltunk semmit egyébként, de azt nagyon vidáman nem csináltuk... :D Kacsa gyorsan tanulmányozta a suligépeket, én közben szétnéztem, hátha találok valami érdekes dolgot, ami már nem kell senkinek, csak nekem... De nem találtam. Néha, mikor elsétált a terem előtt Proci bá, gyorsan átkattintottam Nemes Tihire, de ezt a feladatsort már amúgy is megcsináltam a múlt órán, az azelőtti órán, meg tán az azelőtti órán is.
De ettől függetlenül még utálhatom az iskolát... Hunnap bijjosz témazáró, sejtek, szövetek, stb, fúj, mikor dolgozni fogok, mittomén honlapot szerkesztek, vagy franc tudja, biztosan tudnom kellesz, hogy hol található meg a tömött rostos kötőszövet. És lehet, hogy föciből is írunk. Vagy abból holnapután? Nemtom. Ázsia. De ezt már mondtam. Kb tudom, csak a fővárosok döcögnek nagyon, abból is van pár, amit sikerült megjegyezni... :D Ha minden igaz, felmegyek az orvoshoz hunnap, lehet, ellógom a zongorát, nincs most kedvem hozzá, ráadásul megint nem gyakoroltam. Fájok. A paszpartúrázás meg végre megvolt, szal azzal már nem kell foglalkozni. Legalábbis remélem :D Még Maszatot is le akartam fotózni. Már megint túlságosan céltudatosan válogat... Annyira édes!
Húzok tanulni/tévét bámulni/traviánozni/msnezni/franctudjamicsinálni. Még 153 nap van hátra a suliból! Tehát sikerült túlélni már 27 napot... 8) Itt az ideje, hogy hiányozzak.
Persze innentől már nagyon állat óra volt. Ugyebár óra elején minden rejtegetés nélkül, pad tetején megírtuk Pannával a matek házit. Nem szól érte, pedig már másodszor csináltam. :D Aztán lefeleltünk, közben elkezdett haragoskodni, hogy hű, de hangosak vagyunk, meg mindig ezzel a nyolcadik osztállyal van gond... Ejj, ez a nyolcadik osztály, nagyon rossz. És hogy csendben maradjunk, feladatokat adott. MÁSOLNI KELLETT! Borzalmas. Hihetetlen. De azért ennyire gyopár tanárral is ritkán hozza össze az embert a sors. Először is egy kétsoros kottácskát. Jóvan, leírtam, úgy is unom magam. Aztán megemlítette, hogy két hanggal lentebb kellesz legközelebb. Hát, azon ne múljék, gyorsan kiszámoltam az előjegyzést, aztán leírtam úgy is. Aztán mondta, hogy írjuk le a szöveget. Mindkét versszakkal! Nehogy csak eggyel! Az nem lenne nekünk elég büntetés. Jaj-jaj. Aztán már nem adott feladatot, hiába néztem rá kérlelő, ámde nem bociszemekkel, szal unalmamban még leírtam a kvintoszlopot 4 kereszt 4 béig, aztán csengő, húzás matekszakkörre.
Az infó sem volt egyébként rossz óra. Elvileg a többiek érettségi feladatokat csinálnak, én meg Nemes Tihizni voltam kacsával. Vagyis nem csináltunk semmit egyébként, de azt nagyon vidáman nem csináltuk... :D Kacsa gyorsan tanulmányozta a suligépeket, én közben szétnéztem, hátha találok valami érdekes dolgot, ami már nem kell senkinek, csak nekem... De nem találtam. Néha, mikor elsétált a terem előtt Proci bá, gyorsan átkattintottam Nemes Tihire, de ezt a feladatsort már amúgy is megcsináltam a múlt órán, az azelőtti órán, meg tán az azelőtti órán is.
De ettől függetlenül még utálhatom az iskolát... Hunnap bijjosz témazáró, sejtek, szövetek, stb, fúj, mikor dolgozni fogok, mittomén honlapot szerkesztek, vagy franc tudja, biztosan tudnom kellesz, hogy hol található meg a tömött rostos kötőszövet. És lehet, hogy föciből is írunk. Vagy abból holnapután? Nemtom. Ázsia. De ezt már mondtam. Kb tudom, csak a fővárosok döcögnek nagyon, abból is van pár, amit sikerült megjegyezni... :D Ha minden igaz, felmegyek az orvoshoz hunnap, lehet, ellógom a zongorát, nincs most kedvem hozzá, ráadásul megint nem gyakoroltam. Fájok. A paszpartúrázás meg végre megvolt, szal azzal már nem kell foglalkozni. Legalábbis remélem :D Még Maszatot is le akartam fotózni. Már megint túlságosan céltudatosan válogat... Annyira édes!
Húzok tanulni/tévét bámulni/traviánozni/msnezni/franctudjamicsinálni. Még 153 nap van hátra a suliból! Tehát sikerült túlélni már 27 napot... 8) Itt az ideje, hogy hiányozzak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)