De vicces volt, mert Szandi megkérdőjelezte, hogy miért mindig bal kézbe adják, meg onnan is vesznek vért, meg ilyesmi, úgyhogy dokinéni megunta, és beledöfte a tűt a jobb karjába, én meg mondtam, hogy nekem a bal az tökéletes lesz. Szóóóval hallom, hogy hopsz, egy kicsit vérzik. Hopsz. Előfordul ugye, nem is emlékszem olyanra, hogy valaha is normálisan beoltottak volna. Aztán kint álldogálva vártuk a többieket (mert minek is mentünk volna vissza órára), és akkor egy kicsit megszédültem, olyan kis poénos volt, ahogy pixelhibás lett a kép, és bizonyos foltokat nem láttam. Meg egy kicsit úgy eltávolodtak a hangok. Node nem ijedtem meg (csak egy egészen picit), és mondtam, hogy én akkor most egy kicsit leülök. Többiek utána kérdezték, hogy jól vagyok-e, mert egy kicsit sápadt vagyok.
Tesi előtt meg próbáltam megtalálni a pulzusomat. Rájöttem, hogy nincs. Eldöntöttem, hogy nekem nincs is rá szükségem, úgyhogy nem hiányzik.
Ma vokálon hatan voltunk. Ivcsivel együtt heten. Ivcsi megkérdezte, hogy "lányok, szerintetek elijesztették a fiúk az újakat?" Én meg mondtam, hogy "egyértelműen igen." Erre meg ő, hogy "Szerintem viszont nem." Erre én meg "akkor miért engem tetszik kérdezni, ha tök mindegy, hogy mit mondok?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése