Maszat szökdellni kezdett a ketrecében, mint ahogy szokott, amikor akar valamit (éhes, szomjas), és elkezdem kérdezgetni, hogy mit is szeretne (mert a kommunikáció az mindig célravezető). "Rakjalak ki egy kicsit a ketrecből?" Megrázza a fejét (de tényleg). "Adjak vizet? - Nem, van vized." De azért megint megrázza a fejét, tovább ugrál. "Adjak kaját? Nem értem." Erre odaszökdel a tányérjához, még meg is böki, holott van benne kaja. Korábban viszont adtam neki répát, nyilvánvalóan azt akar még. "Nincs több répa, és más kajád sincs. Edd meg ezt, és ne válogass!" felkiáltással rakok még a tányérjába a nyúlkajából, mire nem megsértődött? Visszavonult a sarokba (ami a kicsi ketrecénél némileg szubjektíven értelmezhető), és utána már nem is mozdult.
De egyébként nyilvánvalóan én látok bele túl sokat a dologba, mert hogyan is lehetne lehetséges, hogy egy nyuszival megértsük egymást? (Szóval szerintem Maszat igenis egy zseniális nyúl, és sokkal értelmesebb, mint például a kutya. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése