Anyunak volt egy rendkívül érdekes telefonbeszélgetése. Itthon van ugye, csörög a telefon:
"Halló! Igen, már ott vagyok. Nézzél szét egy kicsit!"
Tegnap meg megdőlt a ledőlő dominók rekordja (megint), de azért közben a kihívások alatt megfordult a fejemben, hogy mekkora genyaság két embert kiválasztani rájuk. Mert aztán meg jön, hogy "miattad nem lett meg a világrekord"... Én egyébként egészen jó szurkolási módszert folytattam, az első három kihívásnál azért szurkoltam, hogy ne legyen meg (mert nehogy már megcáfolják péntek tizenharmadikát), és nem is lett, aztán a negyediknél azért, hogy csinálják meg (mivel az egyik kiválasztott az magyar volt), de utána a dominók ne dőljenek le (és azért elég sok állva is maradt). Aztán persze meglett a világrekord, első reakcióm "óóóóó", aztán gyorsan észbe kaptam, és lelkes "hurráhurrá" morgást hallattam. Lehet, hogy kicsit rosszindulatú vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése